Azt gondolom, ezt a mi világunkat alapvetően kétfajta aspektusból szemlélhetjük. Az egyik alapgondolata az, hogy megvan neki a rendes kerékvágása, amiből időnként kizökken ugyan, de aztán vissza is zökken. Válságok jönnek-mennek, időnként extrém hideg, máskor meg hőségrekord, ennek lemegy a árfolyama, annak meg fel. De előbb-utóbb minden helyreáll és úgy lesz, mint régen. Csak okosabb telefonokkal meg kisebb számítógépekkel.
Aztán van ez a másik nézőpont. A világunk, a társadalmunk, a civilizációnk változás előtt áll. A változás iránya és mértéke persze erősen kérdéses. Instant világvégéről, lassú agóniáról éppúgy olvashatsz, mint a valós értékek reneszánszáról. Elfogy a kőolaj, a gáz, a szén, az atom. Nem lesz víz és ennivaló, lesz helyette szemét meg globális felmelegedés. Hogy pontosan mi vár ránk, azt szerintem senki nem tudja. Sokan próbálkoznak, de olyan ez, mint a hosszú távú időjárás előrejelzés: ha bejön, akkor isten vagyok, ha nem, akkor meg úgyis elfelejtik.
A magam részéről én ez utóbbi felé húzok inkább. Nem hiszek a világvégében és igyekszem kerülni azokat, akik erről kárognak. De abban hiszek, hogy változás előtt állunk. Túl sok a jel, túl sok a rés a pajzson. Csak egy a bökkenő. Ha nem tudjuk, merre, hogyan változik a világ, akkor hogyan tudunk felkészülni a változásra?
Talán sehogy. Talán nem is kellene foglalkozni vele. Talán ugyanúgy kellene folytatni mindent, mint eddig. Aztán, ha tényleg beköszöntött a változás, majd reagálunk rá. Nem tudom. Ez kicsit olyan, mint azután taposni a fékre, hogy belezuhantunk a szakadékba.
Amikor a lehetséges változtatásokat mérlegelem, mindig felteszem magamnak a kérdést: mi van, ha elmarad az, amire számítva az adott változtatást megvalósítottam? A legjobbak azok a változtatások, amelyekkel így is, úgy is nyersz. Mondok egy negatív és egy pozitív példát. A negatív példa legyen az, hogy atombunkert építesz a kert végében. Ha tényleg beüt a krach, úgy Te leszel a helyi Nostradamus. Ha viszont elmarad, akkor csak a fal bolondja. Plusz elcsesztél rengeteg időt, energiát és pénzt. Pozitív példa lehetne ellenben az, ha napelemeket telepítesz a háztetőre. Ha „neadjisten” összeomlik az áramhálózat, sikítani fogsz az önelégültségtől. De ha ez sosem következik be, akkor sem jártál rosszul, mert csökkent a rezsid és kevésbé függesz a szolgáltatótól.
Na, ennek szellemében javallanék valamit, amivel csak nyerhetsz, alakuljon bárhogy is az életünk. Ez pedig a változásra való képesség. Ahogy az ember egyre idősebb lesz, úgy válik egyre tapasztaltabbá is. Ami jó. Ami viszont nem az, hogy – tisztelet a kivételnek – úgy válik egyre kevésbé képessé a változásra. Ezért hiába a sok tapasztalat, egyre korlátozottabban tudja csak kiaknázni. Úgy tűnik, az életnek van érzéke a morbid humorhoz: minél okosabbak leszünk, annál kevésbé tudunk mit kezdeni vele. Szerencsére ez nem törvényszerű. Csak gyakori.
De honnan tudhatod, mennyire vagy képes változni? Ennek van egy könnyen megfigyelhető mutatója: mekkora Benned az érdeklődés? Minél inkább képes valaki érdeklődni, annál inkább képes változni is. Valójában az erős érdeklődés a változás legtermészetesebb módja. Nem tudsz úgy érdeklődni, hogy közben ne változz valamelyest. Ráadásul ha így változol, az szinte fájdalommentes, szemben azzal, amikor maga a változás a cél.
Van azért itt három tényező, amivel jó tisztában lenni. Az első az érdeklődés spektruma. Egy adott szakma vagy tevékenység elsajátításánál az érdeklődés fókuszálása a nyerő. A változásra való képességedről viszont sokkal inkább árulkodik az, mennyire széleskörű az érdeklődésed. Minél több minden érdekel, annál inkább képes vagy változni. Ez persze nem zárja ki azt, hogy igazán elmélyülj valamiben. De az elmélyülés sem zárja ki azt, hogy még egy csomó minden érdekeljen.
A következő fontos kérdés az érdeklődés célja. Mondok egy példát, hogy értsd, mire gondolok. Vegyünk valakit, akit nagyon érdekel a politika, de csak azért, hogy aztán teli szájjal fikázhassa a politikusokat. Őt nyilvánvalóan nem a megismerés, a megértés vágya vezérli. Neki egyszerűen munícióra van szüksége. Gyakran látni ilyesmit az életben, és az ilyen ember természetesen különösen képtelen a változásra. Az érdeklődés akkor eredményez rugalmasságot, ha valóban az motiválja, hogy jobban megismerd a világot.
És még valami. Egyre gyakrabban lehet találkozni olyan emberekkel, akiknek az érdeklődését szinte teljes mértékben kitölti az önismeret, önmaguk felfedezésének a vágya. Rossz hírem van: ez elég biztos jele annak, hogy az illető nem képes változni. Természetesen semmi baj nincs azzal, ha valaki törekszik a nagyobb önismeretre, sőt. De ha azon veszed észre magad, hogy ez vált a hobbiddá, a szenvedélyeddé, akkor ez jó eséllyel arra tett erőfeszítés, hogy elkerüld a változást. Más megfogalmazásban, ha önmagaddal kapcsolatban sokkal többször teszel fel „miért” kezdetű kérdést, mint olyat, ami „hogyan”-nal kezdődik, annál kevésbé vagy hajlandó változni.
Végezetül egy jó tanács. Ha tényleg biztos akarsz lenni a változásra való képességedben, kezdj el érdeklődni valami iránt, amit utálsz, elítélsz, esetleg lenézel. Ha ezt meg tudod tenni, akkor tényleg képes vagy változni. Esetleg arra is rájössz, hogy az utálatod vagy megvetésed nem is volt annyira megalapozott.
Sok sikert!
2012. február 8., szerda
Változó kor
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése