2012. szeptember 20., csütörtök

A valóság-biznisz

Mi a valóság-biznisz? Valamilyen információ, vélemény, meggyőződés valóságként történő értékesítése. Nem véletlenül használom az "értékesítés" kifejezést. Egyrészt, mert tényleg eladják Neked, másrészt mert így vagy úgy, de fizetsz is érte. Nem feltétlenül azonnal és nem feltétlenül pénzzel. Néha a nyugalmaddal, néha a biztonságérzeteddel, néha a céljaiddal, néha az egészségeddel. Attól függ, mit vettél meg valóságként. A marketing a valóság-biznisz esetében is elképesztően kifinomulttá vált az elmúlt évtizedekben, azt pedig ki merem jelenteni, hogy sehol máshol nem találsz ennyire rámenős és mindenre elszánt értékesítőket, mint itt.

VALÓSÁG AZ, AMIT ANNAK GONDOLSZ.

Ez egy régi filozófiai alapvetés, nem is nagyon érdemes vitába szállni vele. De azért nem árt időnként emlékezni rá. Amikor a valóságra gondolsz, olyan dolgokra gondolsz, amelyeket valóságnak, valóságosnak tartasz. És attól valóságosak, mert annak tartod őket. Abba most nem mennék bele, hogy az asztal csak azért van-e ott, mert azt gondolod, hogy ott van. Most nem ez a lényeg. Sokkal érdekesebb, hogy a "Milyen a világ?", "Milyen az élet?", "Milyenek az emberek" típusú kérdésekre adott válaszaid alapja nem a valóság, hanem a meggyőződésed, hogy ez a valóság. Ha ugyanezeket a kérdéseket más valakinek tennénk fel, jó eséllyel más válaszokat kapnánk, amelyek valóságosságáról ő pont annyira meg van győződve, mint Te a saját válaszaid valóságosságáról.

Ezzel nincs is semmi baj. Minden embernek saját valósága van, amit azzal tölt ki... Hát, amivel tudja. Gyerekkorban még leginkább a fantáziája segítségével, aztán később ezt a feladatot egyre inkább a tapasztalatai veszik át. Ebből következően minél több és minél keservesebb tapasztalata van valakinek, annál nyomorúságosabbnak látja a világot. Ezt jó, ha észben tartod, amikor találkozol valakivel. Amikor a világot nézitek, SOHA nem ugyanazt látjátok. Megdöbbennél, hogy emberek néha mennyire mást látnak ott, ahol Te az élet napos oldalát. Ezzel meg is érkeztünk a lényegi kérdéshez. Mert az rendben van, hogy az egyén szintjén az a valóság, amit annak gondol. De mi a helyzet két emberrel? Mi a helyzet egy csoporttal, egy céggel, egy várossal, egy országgal?

A VALÓSÁGOT EGYSZERŰEN AZ EGYETÉRTÉS ALKOTJA. VALAMI AZÉRT VALÓSÁGOS, MERT EGYETÉRTÜNK BENNE.

Amikor két ember találkozik, a közös valóságuk az lesz, amit mindketten valóságnak gondolnak, vagyis amiben egyetértenek. Ha egyetértenek abban, hogy az élet szép, akkor számukra az a valóság, hogy az élet szép. Ha egyetértenek abban, hogy a Béla egy bunkó, akkor számukra ez a valóság. Ez történhet úgy, hogy beszélgetés közben felfedezik: erről vagy arról mind a ketten ugyanazt gondolják. De történhet úgy is, hogy az egyik meggyőzi valamiről a másikat, magyarán eléri, hogy a másik egyetértsen vele. Itt kezdődik a valóság-biznisz.

Minden ember szereti, ha egyetértenek vele. Általában egyszerűen azért, mert olyasvalakivel, aki ugyanazt tekinti valóságosnak, mint mi, könnyebb kommunikálni. De aki igazán jó passzban van, annak ez nem létkérdés, ezért a lelkileg/mentálisan jó állapotban lévő emberek toleránsak. Ellenben minél rosszabb állapotba kerül valaki, annál nagyobb lesz benne a görcs, hogy megszerezze a környezete egyetértését. Bizonyos érzelmi szinteken ez a késztetés erőszakosan nyilvánul meg, bizonyos érzelmi szinteken pedig burkoltan. De annak, akit már eléggé megtaposott az élet, muszáj megszereznie mások egyetértését.

Ismersz olyan önjelölt agitátorokat, akik állandóan meg akarnak győzni valamiről? Akik egyszerűen képtelenek felfogni, hogy Te bizonyos dolgokat másképp látsz, mint ők? És olyanokat, akik kizárólag "miattad aggódva" bombáznak olyan kérdésekkel és észrevételekkel, amelyektől valahogy egyre csökken a meggyőződésed? Ők az önkéntes valóság-építők képviselői. A motivációjuk egészen változatos lehet. Az uralkodni vágyás, a "Neked se legyen jobb", a "féljünk együtt" - hogy csak néhányat említsek.

Aztán ott vannak a hivatásosok. Nekik az a szakmájuk, a munkájuk, hogy megszerezzék az egyetértésedet. A két fő mozgatórugó a pénz és a hatalom. Az alapelv rém egyszerű, minden értékesítő tisztában van vele. Ha el tudom érni, hogy egyetérts egy problémával, akkor akarni fogod a megoldást. Ha el tudom érni, hogy egyetérts azzal, mennyire veszélyes és fenyegető a probléma, akkor nagyon fogod akarni a megoldást. Persze az értékesítés sikeréhez kell az is, hogy az általam kínált megoldást akard, de az első lépés mindenképpen ez: egyet kell értened a probléma létezésével, súlyosságával, sürgősségével.

Nem mondom, hogy ez rossz. Ez egyszerűen egy eszköz. lehet használni jóra vagy rosszra, éppúgy, mint egy konyhakést. Csak arra szeretném felhívni a figyelmedet, hogy nagyon sokan próbálják nap mint nap a valóságodat alakítani. És hogy végül mi lesz Számodra a valóság, az egyszerűen attól függ, mivel értettél egyet. Hogy kivel értettél egyet. Rengeteg embernek az a legfőbb baja, hogy túl sokszor és túl sokáig értettek egyet olyanokkal, akikkel nem kellett volna.

Néhány tipp arra vonatkozólag, mire érdemes odafigyelni, mielőtt úgy döntesz, egyetértesz valakivel:

  1. Képes-e az illető tolerálni, hogy más a véleményed?

    Minél kevésbé képes erre és ez minél inkább kiterjed lényegtelen dolgokra is, annál biztosabb lehetsz abban, hogy az illető leszálló ágban van.

  2. Milyen arányban beszél jó és rossz dolgokról?

    A legkevésbé sem egészséges vagy kívánatos, hogy az ember mindenben csak a jót és a szépet lássa. Ha valaki így tesz, az általában nem képes szembenézni a valósággal. De az igenis kívánatos, hogy több jót lássunk az életben, mint rosszat. Ha valaki állandóan a nyomorral és a sanyarral bombáz, az valójában a halál felé tart és éppen útitársakat toboroz.

  3. Hogyan tálalja a rossz dolgokat?

    Legyünk bármennyire is pozitívak, időnként beszélnünk kell arról is, ami nem jó. Sokat elárul valakiről, hogyan tálalja a rossz híreket. Minél egészségesebb lelkű valaki, annál inkább törekszik a tárgyilagosságra, arra, hogy inkább tájékoztasson, mintsem hatást gyakoroljon Rád. Amikor valaki színez, drámázik, tocsog a rossz hírben, az nem az az ember, akivel nagyon érdemes egyetérteni.

  4. Beszél a megoldásról is?

    A pozitív ember tárgyilagosan közli a rossz hírt és igyekszik a megoldásra összpontosítani. Az, aki a saját megoldását akarja eladni Neked, ki fogja színezni a rossz hírt vagy felnagyítja a problémát. Aki pedig nagyon negatív, az nem is beszél megoldásról, csak a rossz hírről vagy a problémáról.

  5. Mennyire meggyőző az illető?

    A meggyőzőerő olyan képesség, ami könnyen csábít visszaélésre. Az igazán sikeres szélhámosok és politikusok olyan emberek, akik nagyon meggyőzőek tudnak lenni. Az emberek nem azért hisznek nekik vagy értenek egyet velük, mert igazuk van, hanem azért, mert annyira meggyőzőek. Ha olyan emberrel találkozol, aki nagyon meggyőző, jobb, ha óvatos vagy. Az esetek egy részében ez felesleges - de inkább legyél feleslegesen óvatos, mint egyetérts olyanokkal, akikkel pont nem kéne.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Asszem Gábor, egyet kihagytál - igaz, ez a legnehezebb és legfárasztóbb: a gondolkodást. Az általad felsorolt tüneteken túl a józan ész is segít eldönteni, kivel értsek egyet :-)

Juli

Névtelen írta...

Asszem Gábor, egyet kihagytál - igaz, ez a legnehezebb és legfárasztóbb: a gondolkodást. Az általad felsorolt tüneteken túl a józan ész is segít eldönteni, kivel értsek egyet :-)

Juli

Szabó Gábor (teamtuning) írta...

Szia Juli!

Ha arra gondolsz, hogy az ember használja a józan eszét, mielőtt egyetért valakivel, akkor egyetértünk...:-) A példák, amiket felsoroltam, valójában a józan ész megnyilvánulásai. Csak hát a józan ész nem annyira megfogható, ezért írtam rá példákat.

Unknown írta...

Nekem az otos pontrol Gyurcsany jutott eszembe.

Szabó Gábor (teamtuning) írta...

Szia András!

Az mindig jó, ha beugrik egy konkrét személy, mert az segít kézzel foghatóvá tenni a fogalmi szinten lévő információt. Egyébként azt gondolom, bármelyik sikeres politikus nevét behelyettesíthetnénk.