2012. április 11., szerda

Az Átok

Nem, nem lettem spiritiszta. Ha a cím alapján viaszbaba döfködésre vagy fekete kakas rituális kivéreztetésére készültél, azért elnézésedet kérem. Amiről írni fogok, sokkal földhözragadtabb, sokkal kevésbé színpadias, mint a vudu vagánykodás. Ellenben jóval több embert érint. És ez ellen a legmenőbb javasasszonynak sincs hatásos cucca. Mert valójában persze nem átokról van szó. Illetve mégis. De nem úgy, ahogy gondolnánk.

A jelenség megértéséhez egy manapság agyoncsócsált témával kell kezdenünk. A sikerrel. Csak nem a szó túlexponált amerikai értelmében, ahol a siker annyit tesz, hogy ezer fogad van, iPhone nőtt a füledre és úgy falod a tőzsdei híreket, mint Etelka néni a gyászrovatot. Ez a fajta sikerkép túlságosan mennyiségközpontú. És a mennyiség ugyan fontos, de nem helyettesíti a minőséget. A siker pedig inkább minőségi kérdés.

Gyereknevelési előadásaimon szoktam indítani a siker általam valaha hallott legfrappánsabb definíciójával. Ami szerint a siker ennyi: meg akartad tenni és megtetted, vagy nem akartad megtenni és nem tetted meg. Ha belegondolsz, ebben tényleg benne van minden. Olyan persze nincs, hogy mindig teljesül. De minél gyakrabban, annál inkább azt fogod érezni, hogy nem is Connor McLeod az Univerzum igazi ura. A meghatározásból az is kiviláglik, hogy a sikeresség érzése egyenesen arányos azzal, mennyire válnak valóra a saját életedre vonatkozó jóslataid.

Ezzel kezdünk ráfordulni a lényegre. A szánsájn hepi víkend, illetve a sanyar/keser nem objektív mércék. Megítélésük attól függ, mennyire találkoznak vagy éppen térnek el a tényleges körülmények a saját életedre vonatkozó jóslataidtól. Simán előfordulhat, hogy valaki az ezerszobás villájában zokogva készül a lúzer világbajnokságra. És ugyanígy megtörténhet, hogy egy másik a gatyájából diszkréten kivillanó seggével is a kezében érzi Isten lábát. Ez kizárólag attól függ, mennyire sikerült valóra váltani a saját életükre vonatkozó jóslataikat.

A normális márpedig az, hogy sikerül. Szóval igazából nem azokat kellene csodabogárként mikroszkóp alatt sasolni, akiknek ez összejön, hanem a többieket, akiknek nem. A "nem jön össze" persze relatív, a skála elég széles. Van, aki csak kicsit küszködik és van, aki úgy érzi magát, mint a fekete lovag a Gyalog galoppban - már mindkét kezét és lábát levágták, de még reménykedik egy döntetlenben. Mindenesetre, ha nem működnek a jóslataid, annak alapvetően mindig ugyanaz a magyarázata:

EGY, A JÓSLATODDAL ELLENTÉTES GONDOLAT ERŐSEBBNEK BIZONYULT, MINT A JÓSLATOD.

Nézzünk példát! Tibi agyán keresztülhasít a felismerés: bróker lesz. Tetszik neki a munka, a pénz mindig érdekelte, a sok pénz pláne. Elég nagy fiú, már tudja, hogy a Mikulás nem rénszarvasszánon jár, a sült galamb pedig nem tud repülni. De nem fél attól, hogy dolgozni kell, a tanulással sosem volt baja, szóval miért ne sikerülne? Beleköp a tenyerébe, feltűri akciósan vásárolt, 100% poliészter zakója ujját és nekiesik, mint bátyja ángyinak. Tanul, járja az ügyfeleket, kapcsolatot épít - ahogy a nagykönyvben írva vagyon.

Csak egy dolog aggasztja: a hang a fejében. Ami időnként megszólal, és mintha egyre erősödne. Mindig ugyanazt huhogja: nem fog ez összejönni! Te ehhez kispályás vagy, bele kéne törődnöd. Tibi ettől ideges lesz. Egyrészt mert időnként úgy tűnik, a hangnak igaza van. Másrészt, egyre gyakrabban jutnak eszébe a korábbi kudarcok. Nem először fut neki a világ megváltásának. A rohadt életbe, akkor sem adom fel!!! Összeszorítja a fogait és küzd, mint malac a jégen. A hang azonban nem tágít, a sikerek csak nem jönnek, Tibi egyre fáradtabb. Aztán egyik este, egy különösen megalázóra sikeredett találkozó után hazafelé baktatva maga alá temeti az elkeseredés és a tehetetlen düh. Hirtelen felindulásból fogja a mappáját, és a ballagási nyakkendőjével együtt belekúrja a kukába. A világ szegényebb lett egy feltörekvő brókerrel, Tibi pedig egy álommal.

Mi történt? Miért nem tudott Tibi elbánni a hanggal? Másoknak miért sikerül? Nekik nincsenek kétségeik? Vagy egyszerűen csak jobb anyagból vannak, és le tudják nyomni őket? Igen is, meg nem is. Tibi azért vérzett el, mert nem látta, mi ellen küzd valójában. Nem a kétséggel nem tudott szembeszállni. A probléma igazából így néz ki:

1. HA VAN EGY, A SAJÁT JÓSLATODDAL ELLENTÉTES GONDOLAT A FEJEDBEN, AZ ÁLTALÁBAN NEM A SAJÁT GONDOLATOD. RENDSZERINT KÍVÜLRŐL JÖN.
2. AMIKOR KÉPTELEN VAGY EGY ILYEN, KÍVÜLRŐL SZÁRMAZÓ GONDOLATTAL MEGKÜZDENI, VALÓJÁBAN AZZAL A SZEMÉLLYEL VAGY KÉPTELEN MEGKÜZDENI, AKITŐL A GONDOLAT SZÁRMAZIK.

Bizony. Tibinek az a gondolata, hogy neki úgysem sikerül, valójában az apjától származott. Ő mondogatta mindig neki. Tibi azért nem tudott ELBÁNNI ezzel a gondolattal, mert sosem tudott szembenézni az apjával. Az apja volt az egyetlen, aki igazán ki tudta akasztani. Az apja volt az, aki árnyékot vetett az életére. Az apja volt az, aki miatt képtelen boldogulni. Annyi aljasságot művelt, hogy Tibi nem tudta nem hibáztatni. És talán igaza volt, de ezzel a saját sírját is elkezdte ásni.

MINÉL JOBBAN HIBÁZTATSZ VALAKIT, ANNÁL ERŐSEBBEK LESZNEK AZ ILLETŐ RÁD VONATKOZÓ JÓSLATAI, MINT A SAJÁT JÓSLATAID.

Ez van. Amikor hibáztatsz valakit, az olyan, mintha odaültetnéd az irányítópulthoz. Ha az illető bármilyen okból nyomorúságosabb sorsot szánt Neked, mint Te saját magadnak, akkor megtudod, milyen a mocsárban futás. Ha ráerősítesz a hibáztatásra, azzal turbó fokozatba kapcsolod a nyomorprogramot. Mindig ez történik. Keress valakit, aki vergődik az életben, és találtál valakit, aki az anyját/apját/nővérét/férjét/feleségét hibáztatja. Akár beismeri, akár nem. Az, hogy kapcsolatban áll-e még az illetővel, vagy hogy az életben van-e még, nem számít. A jóslatai működni fognak.

Az sem számít, kinek a kezében van látszólag a hatalom. Lehet, hogy Sanyi anyja rozzant, félholt öregasszony. Lehet, hogy Jocó hetente háromszor elveri a feleségét. Lehet, hogy Dezső Mancika főnöke. Tökmindegy. Ha hibáztatják őket, akkor náluk az irányítás, legalábbis a jóslatokat illetően.

Azok, akik tönkreteszik mások életét, nem feltétlenül gonoszak. Gyakran csak egy elmebeteg elképzelés vezérli őket. Anyu azért drukkol, hogy Sanyi vergődjön, mert ha Sanyi nyomorult, akkor ő meg tudja menteni. Azt mondod, ilyen nincs? Sokkal gyakrabban, mint hinnéd. A feleség azért terrorizálja lelkileg a férjét, mert ha az össze van törve, mint a porcukor, akkor biztosan nem fogja elhagyni. Mancika azért drukkol, hogy ne jöjjenek be a főnök nagy húzásai, mert így nagyobb biztonságban érzi az állását. Ezek megtörténnek. Sok ilyet láttam. Te is, csak talán nem ismerted fel, mit látsz. Irigység, féltékenység, mellőzöttség, bosszú - bármelyik elég lehet.

Persze ez a mechanizmus akkor szabadul el igazán, ha az ellendrukker gonosz. Tényleg gonosz emberből nagyon kevés van. De azok a szerencsétlenek, akiket a sors összehoz velük, megtanulják, milyen az, amikor mindennap jégeső esik. Ahol kirívóan nagy a nyomor, a szenvedés, ott közvetve vagy áttételesen, de mindig jelen van valaki, aki nem egyszerűen csak nem törődik másokkal. Kimondottan arra utazik, hogy azok minél nyomorultabbak legyenek. Ezzel nagyon nehéz szembenézni. A többségnek nem is sikerül. Pont ezért tudják folytatni a kegyetlen játékaikat.

Van az a régi tanmese, amiben a kisfecske nem azért sír, mert a holló kivájta a szemét, hanem azért, mert ő hagyta. Érdemes gyakran gondolni erre. A hibáztatás olyan méreg, amit nagyon-nagyon nehéz kimosni az ember lelkéből. Kegyetlen önkritikát, mellébeszélést nyomokban sem tűrő őszinteséget igényel. A hibáztatás pont olyan függőség, mint az alkoholizmus. Már magát a tényt is nehéz beismerni, leszokni róla pedig egészen pokoli lehet. De egy pillanatig se hidd, hogy nem vagy rá képes. Mint oly sok minden, ez is motiváció kérdése. Ha eleged van már abból, hogy eleged van mindenből, az kellően elszánttá tehet. Emelkedj felül a korlátaidon és mondd ezt magadnak: arra bárki képes lehet, hogy megkeserítse az életemet. De elcseszni csak én tudom.

Minden jót!


Ajánlott oldal:

Hogyan ismerjük fel, ki a barát és ki az ellenség?

Nincsenek megjegyzések: