2012. július 25., szerda

A hangulat és a szelektív vakság

Van egy visszatérő kérdésem (másoknak visszatérő álmaik vannak, nekem csak kérdésem), amivel rendszeresen sokkolok tréningeken, előadásokon. A lényege: vajon mitől van az, hogy gyerekkorunkban minden sokkal ragyogóbb, intenzívebb, mindennek jobb íze van és úgy általában, az élet sokkal szebb? Elismerem, látszatra nemcsak hülye a kérdés, de felesleges is. A gyerekkor egy teljesen más világ. Probléma sehol, kötelezettség alig, szinte csak az élvezet. Na jó, ez talán túlzás, de akkor is. Minek tart az ilyen tréningeket?
Nyilván mert nincs más dolga. De vagyok annyira sunyi és alattomos, hogy olyan kérdésekkel csaljam lépre a gyanútlan hallgatóságot, amelyekre adja magát a válasz. Szerencsémre azért az emberek általában rendesek és velem játszanak. Persze vannak kivételek. Olyanok, akik számára most is ugyanolyan ragyogó a világ, mint kölökkorukban. És elvétve megesik, hogy valakinek most szebb az élete, mint annak idején. Ám a többség némi nosztalgiával bólogat: hát igen. Kár, hogy a régi jó dolgokból nem marad semmi.
Na most, a szakmámból, a neveltetésemből, meg ki tudja, miből kifolyólag van egy fejlövésem. Nem feszegetek olyan problémát, amire nincs valamiféle megoldás. Ha pedig a fenti kérdésre csak az lenne a válasz, hogy gyerekként még nincs problémánk, akkor itt be is fejezhetnénk. Felnőttként ugyan ki engedheti meg magának, hogy ne legyen problémája? De erre nincs is szükség. Ugyanis a világ elszürküléséért nem a problémák a felelősek. Illetve nem közvetlenül. Sokkal inkább egy, a problémákra gyakran adott reakció.

AZ ÁLTALÁNOSÍTÁS

Az általánosítás valamilyen következtetésnek, véleménynek a feltételek nélküli kiterjesztése. Mindenki hazudik. Minden férfi disznó. Minden nő ribanc. Minden anyós gonosz. Ezek negatív általánosítások, és egy általánosítás persze lehet pozitív is. Most mégis a negatív általánosításokkal szeretnék foglalkozni, mert ezek sokkal több bajt okoznak. Azért annyit megjegyeznék, hogy a pozitív általánosítás se feltétlenül fenékig habtejszín. A „mindig fantasztikusan jól érzem magam” sulykolása például lassú, de egyenes út egy olyan állapothoz, amit mániásnak neveznek. Ezzel pedig fehér köpenyes emberek foglalkoznak, és hajlamosak mindenféle zúzós gyógyszert ajánlani az állapot leküzdésére.

AZ ÁLTALÁNOSÍTÁS SOSEM IGAZ.

Tudom, ez az állítás is egy általánosítás, vagyis akkor ez sem igaz, vagyis ez egy olyan paradoxonhoz vezet, amit most nem feszegetnék. Nem is ez a lényeg. Sokkal fontosabb az, hogyan keletkeznek az általánosítások. "Az emberi viselkedés előrejelzése" c. tréningen sokat beszélek a különböző hangulatokról és azok jellemzőiről. Ezek közül most csak egyet szeretnék kiemelni, ami a cikk témájába vág.

ROSSZ HANGULATBAN CSÖKKEN A MEGKÜLÖNBÖZTETÉSRE VALÓ KÉPESSÉGÜNK

Ez azt jelenti, hogy minél intenzívebb a rossz hangulat (harag, félelem, szomorúság), annál kevésbé vagyunk képesek a hasonló dolgokat megkülönböztetni. Fel tudsz idézni egy pillanatot, amikor az egész világra haragudtál? Pedig nyilván nem haragudtál mindenkire, jó eséllyel csak egy-két emberre. De ha nekik sikerült istenesen elgurítaniuk a gyógyszeredet, akkor mégis azt érezted, hogy rohadjon meg mindenki. Persze normális ember gyorsan lecsillapodik, és ezzel arányosan visszanyeri a megkülönböztetésre való képességét is. De ha van ilyen emléked, akkor biztosan érted, miről beszélek.

A NEGATÍV ÁLTALÁNOSÍTÁSOK MINDIG ROSSZ HANGULATBAN KELETKEZNEK

Amikor "rájöttél" arra, hogy mindenki hazudik, hogy senkiben sem lehet megbízni, hogy mindenki önző, hogy mindenkit csak a pénz érdekel, hogy az egész világ gonosz - ezek mind-mind olyan pillanatokban keletkeznek, amikor az ember maga alatt van, mint az ágytál. Természetesen esete válogatja, ki mennyi ilyen "bölcsességet" tudott begyűjteni az évek során. Az sem ritka, hogy egy-egy ilyen gyöngyszem nem saját termés, hanem úgy gyűjtöttük. Mindenesetre egy csendes tesztet gyorsan elvégezhetsz. Minél kevésbé vigyor-díjas valaki, annál több van neki. És figyeld meg azokat is, akik gyanús, hogy másodállásban a Panasz Rádiónál dolgoznak. Ők rendszerint nagyon felkészültek ilyesmiből.

DE MI A GOND AZ ÁLTALÁNOSÍTÁSSAL?

Már azon túl, hogy nem igaz. Hát, gond akkor van vele, ha a magadévá teszed. Mert minden általánosítás csökkenti a megfigyelőképességedet. Az általánosítás ugyanis elfedi a különbségeket. Először csak az árnyalatokat, aztán, az évek múltával az egyre mélyebb és mélyebb különbségeket. A fafejűség és a begyöpösödés valójában attól alakul ki, hogy egy-egy ilyen általánosítás már a személyiség részévé vált. De ugyanerre példa az elvakult gyűlölet, mondjuk a rasszizmus is.
Ezek persze szélsőséges megnyilvánulások. Mondok néhány átlagosabbat: "Munkával nem lehet pénzt keresni"; "Manapság nem lehet jó munkahelyet találni"; "Nekem soha semmi nem sikerül"; "Engem mindig csak kihasználnak". Ezek, azon túl, hogy gyakran önbeteljesítő jóslatként működnek, szintén képesek elfedni az élet kisebb-nagyobb árnyalatai közötti különbségeket. És akkor most kanyarodnék vissza az eredeti kérdéshez: gyerekkorban miért ragyogóbb a világ? Miért jobbak az ízek? Azért, mert jobban érzékeled a különbségeket. Akár csak az árnyalatnyiakat is. Mert még nem vagy felvértezve az élet nagy igazságaival. De nem is muszáj visszamenni a gyerekkorig. Ha voltál már pár napig nagyon rossz passzban, talán megfigyelted: ilyenkor még a kedvenc kajáidnak sincs annyira jó íze. És ha voltál szerelmes, akkor tudod, milyen ragyogó is ilyenkor a világ. A lényeg, hogy ez nem pusztán hangulat kérdése, hanem a megkülönböztető képességé.

DE MIÉRT FONTOS EZ?

Azért, mert ezzel tudsz segíteni magadon. Minél inkább keresed a különbségeket, minél inkább képes vagy tudatosítani magadban, amikor egy általánosítás megpróbál erőt venni Rajtad, annál jobb lesz az általános hangulatod. Annál inkább képes leszel észrevenni a részleteket, a finomságokat, a lehetőségeket. Annál inkább érezni fogod, hogy élsz, annál kevésbé érzed úgy, hogy összefolynak a napok és észrevétlenül rohannak el a hetek. Biztosan fel tudnék még néhány annál-t sorolni, de talán ennyi is megteszi.
Sok sikert!

Ajánlott oldalak:

Az emberi viselkedés előrejelzése
Személyiségteszt

Nincsenek megjegyzések: